Húsvéti locsoló versek

Kinyilott az aranyesö

En voltam ma a legelsö,

aki kora reggel

locsolkodni kelt fel.

Minden szöke, barna lany,

Mint a piros tulipan

Virulva-viruljon

Rozsapermet hulljon.

Ime, itt a kölni

Szabad -e locsolni.

O, tavasszal ujult ekes liliomok,

Öntözesre melto gyönyörü viragok!

Mar eljött az idö, hogy megujuljatok,

A Szentlelek Isten szalljon tireatok.

No, ti cimboraim, csuporra, vederre,

Adjuk meg a lanynak a tisztet reggelre!

Hanem egy szot szolok ezen szep leanynak,

Adjon egy par himest,

Szivemböl kivanom, kegyelem maganak.

Kivirradt a tavasz ma husvet nap

uj eletet öltött ismet föl magara.

Nagy dzsungel jartam,

Ott egy majmot lattam.

 Megakart csokolni,

Szabad-e locsolni?

 

Köszönöm, hogy köszöntöttel,

Rozsavizzel megöntöztel.

En is köszöntelek Teged,

Tojas lesz a fizetseged.

Aki adta, ne feledd,

Es a tojast el ne ejtsd!

                              Nyuszi szivem dobban nagyot,

Haveromnak boldog napot,

Hallgassa meg a nyuszit

Es fogadja el a puszit!

 

Kinyilt az ibolya husvet hajnalara,

Csepegjel, rozsaviz erre a kislanyra.

Rozsaviztöl, majd meglatod, szep es ügyes leszel,

Ugye kislany, a zsebembe piros tojast teszel?

                      En is e szent napon örömöt hirdetek,

mert Jezus feltamadt! Ezen örvendjetek!

Mar regen szokasa minden keresztenynek:

örvendeznie e nap ifjunak es vennek.

En is köszöntöm hat ezen szent napunkat,

es hozza frissítem szep leanykajukat.

Mert hogy mit akarok, mar azt is megmondom,

öntözködni jöttem. Szom nem is cifrazom.

Frissitö balzsamos viz is van kezembe,

ez hozta husvetot emlekezetembe.

Engemet öntözö Apollonak hivnak,

vizemtöl a lanykak mint viragok nyilnak.

Kerem hat alassan e haznak az urat,

engedje megönteni kedves leanykajat.

Van e haznak rozsabokra,

nyuljek elte sok napokra,

hogy viritson, mint rozsaszal,

megöntöznem: ennyiböl all

e kis kertesz faradsaga,

piros tojas a valtsaga.

Ma van husvet napja, masodik hajnala,

Melyben szokott jarni az ifjak tabora.

Serkenj fel agyadbol, cifra nyoszolyadbol

Add ki himesedet arany kosaradbol.

Add ki most szapora, ne kessünk sokaig.

Hogy a mi seregünk mehessen tovabb is.

Hogyha belöle bar kettöt-harmat kapunk,

Fonom rozsavizzel szepen meglocsolunk!

                               Rigmust mondok, tojast varok,

Ha nem adnak, odebb alllok

Jo reggelt, angyalkank!

Latjuk,mar vartal rank.

Eljöttünk, hogy meglocsoljunk,

ha mast nem a torkunkat,

a jokedvnek könnyü pirja

boritsa el arcodat.

Szep vagy, szep vagy, mint egy angyal,

ne valjunk el hat haraggal,

beesett a honunk alja:

elö a bort, nosza rajta

 Rozsa, rozsa szep viragszal,

Szallo szelben hajladozzal,

Napsütesben nyiladozzal,

Meglocsollak, illatozzal.

 

 

Husvet masodnapjan az jutott eszembe,

Egy üveg rozsavizet vettem a kezembe.

Elindultam vele lanyokat locsolni,

Lanyokat locsolni, piros tojast szedni.

Adjatok, hat lanyok, ha nem sajnaljatok,

Hogyha sajnaljatok,

licskes-lucskos legyen a szoknyatok!

                                       Sivatagban el a teve,

ocsolkodni jöttem, hehe!

  

Szegfümintas piros tojas,

Ezt kapja most minden elvtars.

Narancssarga tojas jarhat

Minden lelkes honpolgarnak.

Boldog purimot kivannak

Minden szabad madarkanak.

 

 Tapsifüles nyuszikanak

Nagyon sok a dolga,

Piros tojast, himes tojast

Szerteszejjel hordja.

Locsolkodni nincs ideje,

Csak sms-re telik nekije.

Van e haznak rozsabokra,

Nyuljek elte sok napokra,

Hogy viritson, mint rozsaszal,

Megöntöznem: ennyiböl all

E kis kertesz faradsaga,

piros tojas a valtsaga.

 

Vencel teren jartam,

Ket öziket lattam

Nem akart oszolni,

Szabad-e locsolni?

Zöld erdöben jartam

Ket öziket lattam.

Az egyik kacsintott,

Ide a forintot!

 

Zöld erdöben jartam,

Barna medvet lattam.

Szereti a mezet,

Add ide a penzed.

 

Zöld erdöben jartam,

Lejartam a labam.

Mar majdnem dagad,

Locsold meg magad!

 

                                      Zöld erdöben jartam,

Reszeg nyuszit lattam.

Le akart itatni,

Leültünk pialni.

Sokat ittunk - de nem eleget.

Hozzal sört - de ne keveset!

Ma van husvet masnapja, jo ha tudjatok

Keljetek, hat lanyok a cifra parnarol.

Piros tojas legyen tiz vagy husz par keszen

Mert, ha nem ugy leszen vizi puskam keszen.

Ablakodba tartom reatok bocsajtom, s

Mindjart megaztok!

 

Zöld erdöben jartam Kek ibolyat lattam.

El akart hervadni. Szabad-e locsolni?

 

Itt a husvet, eljött vegre,
A szep lanyok örömere.
Mert a lanyok szep viragok,
Illatos viz illik rajok.
Kit husvetkor nem locsolnak,
Hervadt virag lesz mar holnap.
Ne fuss el hat, szep viragom,
Locsolasert csok jar, harom!

Koran reggel felebredtem, messze-messze jartam.

Tünderorszag kiskertjeböl rozsavizet hoztam.

Na te kislany, megöntözlek, ma van husvet napja,

Tündököljön a ket orcad, mint a piros rozsa.

Az illatos rozsaviztöl megnönek a lanyok,

Zsebemben is elfernek a piros tojasok.

Nagy szalfak közt jartam en,

Kis viragot lattam en,

Te vagy az a viragszal,

Jön a szoda vigyazzal!

Van nalam egy kis pacsuli

Leloccsintom magat.

Ha egy kicsit mazlija van,

Szereti a szagat.

Joreggelt azoknak, akik itt lakoznak,

Verset mondanek, ha meghallgatnanak.

Jezus feltamadott, nagy örvendezessel

Aldjak hat az Istent hangos eneklessel.

Aldom en is ezert, mert ma husvet napja

Virradt mireank, áadott szent oraja.

Most jöttünk Krisztus kicsiny mezejeböl

Az illatozo rozsak viragos kertjeböl.

Azt kívanom most, meg sokaig eljenek,

Sok boldog husvetot vigan megerjenek.

Kart, but, banatot sose szenvedjenek,

Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.

Zöld erdöben jartam,

hol sok furcsa dolgot lattam.

Voltak ott illatfelhöben lebegö leanyok,

No meg nyulak altal hozott piros tojasok

Sok legeny kezeben kölnivizzel szaladt,

S ki tul gyorsan,

Annak nadragjaban csak törött tojas maradt.

En nem vagyok sietös, s furcsa bar a vilag,

Elöttem megis itt van egy csodas virag.

Locsolassal vetnek gatat az mulandosagnak,

Ha ez tettem megfelelne eme szep leanynak.

Locsolaskor arrol szol a fama,

Hogy minden leany örüljön mama.

Az örömöt en is csak növelni jöttem,

Mint megannyian elõttem, s mögöttem.

Az eletröl szolnak e napok,

De eletvizet sajna, sehol sem kapok.

Vettem hat kristalyvizet, s hoztam azt magammal,

Gondolom, ezt itt sem fogadjak haraggal.

Ennek tehat illata nincsen,

De tiszta szivvel adom, ez minden.

Versem vegeröl nem feledhetem a kerdest,

de ide az bizony nem rimel,

Igy hat külön teszem fel:

Szabad-e locsolni?

E szep ajton bekopogek,

Ha nem banjak, locsolkodnek

Öntök asszonyt lanyaval,

Varok tojast parjaval.

Ha pedig sajnaljatok,

Mindjart porra aztok,

Mert kölni helyett

Vizet öntök ratok!

Locsolni jöttem, nem titkolom,

Szep szokas ez, ugy gondolom.

Muljon vizemtöl a teli alom,

Bizony most en ezt kivanom.

Ha a hatasa mulik is esztendöre,

Igerem, itt leszek jövöre.

S nem adok az illendöre,

Locsolok kerdezes nelkül, nyakra, före.

Rozsavizes husvet napjat jöttem ma kivanni,

Nem szeretnek a lanyokra nagyon sokat varni!

Ez a par csepp jó szagos viz ugy hasznal a lanynak,

Mint a reten a gyöngyharmat a nyilo viragnak.

Olyan lesz az arcuk töle, mint a hamvas virag,

Örömünkben együtt örül a megvaltott vilag.

Megvaltonk is együtt örül az egesz vilaggal,

Ajandekozzatok meg hat egy himes tojassal!

Nyalka legeny vagyok,

Lanyokhoz indulok.

Mert ma minden lanynak

Rozsavizet hozok.

Megöntözem öket,

Mint a viragokat,

Nem vennem lelkemre,

Hogy elhervadjanak.

Am e fontos munkam

Ingyen nem tehetem,

Cserebe a himestojast

Sorra ide kerem.